Marilyn Monroe
Élete
Norma Jean Baker néven született Los Angelesben, 1926. június 1-jén. Apja már születése előtt meghalt, anyja erős alkohol-problémával küzdött, így Norma Jane 8 évesen árvaházba, majd anyja barátnőjének anyjához került. 16 évesen hozzáment az első férfihez, aki 1944-ben bevonult katonának, Norma Jean pedig egy hadiüzembe ment dolgozni, Ott fedezte fel André de Dienes, a magyar fotós, akivel bejárta a vadnyugatot. A keresett modell nemsokára a 20th Century Fox figyelmét is felkeltette, s nemsokára - immár Marilyn Monroe-ként - egy aprócska szereppel a filmvásznon is debütált. A kis szerepek világából az azóta elhíresült aktnaptárral próbált kitörni. Első sikerét John Huston Aszfaltdzsungelében aratta, majd 1952-ben az RKO Éjszakai összecsapás című mozifilmje hozta el számára a kiugrást. A Fox azonnal akarta kamatoztatni Monroe tehetségét, így a Niagara, A szőkék előnyben, és a Hogyan fogjunk milliomost? című könnyed filmekben szerepeltették, melyek máig a színésznő legemlékezetesebb alakításai közé tartoznak. Marilyn népszerűsége tovább nőtt, amikor Koreában katonák előtt lépett fel és kilógatta magát egy helikopterből. Maradandót alakított a Hétévi vágyakozás című filmben, miben a metrószellőző fölötti híres jelenete is látható.
Négy évvel később megkapóan bájos figurát alakított Tony Curtis és Jack Lemmon társaságában a Van, aki forrón szereti című filmben, melyet már súlyos magánéleti gondokkal, gyógyszer- és alkoholfüggőséggel végzett, egyre kezelhetetlenebb depresszióval és a környezete számára egyre kevésbé elviselhető sztárallűrökkel. A film élete legnagyobb alakítása lett, de partnerei idegeire ment tévesztéseivel, mondatait - a hibázás elkerüléséért - a díszletfiókba ragasztották be.
Ragyogó szőkeségével, szabályos arcával, nőies idomaival az „Igazi nőt" imádták benne.
1953-ban vele adták el az első Playboyt, melynek címlapján szerepelt.
1955-ben az Actor's Stúdió színiiskola tagja lett. Monroe magánéletét is szívesen célba vette a sajtó. Arthur Miller íróval kötött házasságát folyamatosan tudósították 1956-1961 között, csakúgy, mint John F. Kennedy-vel és öccsével, Roberttel való viszonyát is.
Utolsó estéjén, 1962. augusztus 5-én Los Angelesben Robert Kennedyvel, az elnök öccsével volt egy összejövetelen, 1962. augusztus 5-én pedig holtan találtak rá lakosztályában. A hivatalos verzió szerint Marilyn halálát gyógyszer-túladagolás okozta. Sokak azt állítják, öngyilkos lett, ám bizonyítékok vannak arra a tényre, hogy gyilkosságot követtek el ellene. Nagy mennyiségű Nembutal beöntést kapott.
Marilyn holtteste
2006-ban Marilyn. Az utolsó szeánsz` címmel nyílt kiállítás a párizsi Maillol Múzeumban Marilyn Monroe aktfotóiból, amelyeket Bert Stern amerikai fotós készített a szex-szimbólumról halála előtt alig két hónappal.
A három nap alatt készült 2571 legendás felvételből a fotós által kiválogatott, kinagyított és felkasírozott 59 kép egyetlen egyszer került közönség elé 1982-ben egy amerikai kiállításon. A tablókat nem sokkal később Leon Constantiner egy árverésen megvásárolta.
Az egymillió dollárért biztosított kiállítás eszmei értéke fotónként 17 ezer dollár. A megnyitón megjelent a 77 éves fotós is, aki úgy véli: a fotósorozat az ő szerelmi története Marilynnel. A Vogue című magazinnak dolgozó Stern 1962-ben a legkeresettebb divatfotósok közé tartozott: Gary Coopertől Charlie Chaplinen és Catherine Deneuve-ön át Alain Delonig mindenki kamerája elé állt. És meglepetésére Marilyn Monroe is azonnal elfogadta a felkérést.
A fotós 1962 júniusában stúdiója helyett inkább a Los Angeles-i Bel Air Hotel egyik lakosztályába invitálta a sztárt, akinek menedzsere azt ajánlotta, hogy néhány üveg Dom Pérignon pezsgővel várja. Stern szerint az öt órás késéssel érkezett sztár levert és szomorú volt, gyógyszereket szedett, mert Georges Cukor éppen akkor rúgta kisorozatos késései miatt a Something's Got to Give című filmből. Marilyn azonban rávetette magát az előre elkészített sálakra és ékszerekre, s maga ajánlotta fel azonnal, hogy kizárólag azokat viselje a képeken. Bár az arcát finoman kisminkelte, nem bánta, hogy nem sokkal korábbi epeműtétnek sebhelye esetleg látszani fog. Stern 12 órán át folyamatosan fotózta Monroe-t.
Az eredményt meglátva a Vogue elállt a túl merésznek vélt fotók közlésétől és egy ruhás sorozatot rendelt Monroe-ról, amit Stern szállított is. A közlésre szánt, közszemérmet nem sértő képek készítése közben - a fotós emlékei szerint - azonban a sztár egyszer csak megkérte, hogy csináljanak még egy aktsorozatot. E második és utolsó fotószeánsz még teljesebb lett, mert Marilyn minden arcát megmutatta a melankolikustól a kéjvágyón át a lázadóig. Stern addig fotózta és közben itatta pezsgővel a színésznőt, amíg az el nem aludt. Az utolsó képek hajnali 3-kor már az alvó Marilyn Monroe-ról készültek. A színésznő pár héttel később halt meg.
(Múlt-kor/MTI)
Egy nemrég előkerült, szigorúan titkos FBI dokumentum szerint Bobby Kennedy igazságügyi miniszter és későbbi elnökjelölt részese lehetett Marilyn Monroe öngyilkosságának. Az erről árulkodó dokumentum az információszabadsági törvény hatálya alatt tavaly októberben közzétett több ezer oldalnyi iratanyagban rejtőzött, és azt az FBI a színésznő halála után két évvel, 1964. október 19-én iktatta ROBERT F KENNEDY címmel.
A kaliforniai demokrata kormányzónak dolgozó, név nélküli ügynök által összeállított jelentést az akkori san franciscói iroda feje, Curtis Lynum továbbította Washingtonba. Bár az irat készítője ismeretlen, szokatlan módon az FBI akkori öt legfontosabb embere, így J. Edgar Hoover jobbkeze, Clyde Tolson is kiemelten kezelte.
A dokumentum szerint az FBI Bobby Kennedy meggyilkolásáig zsarolásra tudta volna felhasználni a Marilyn-affért. A jelentést aztán évtizedekre eltemette a titkosítás, és még a most kiadott változatban is vannak cenzúrázott részek.
A szöveg szerint Kennedy megígérte a 36 éves Marilynnek, hogy otthagyja érte feleségét, de a színésznő hamarosan csalódott az elnöki ígéretben. Kennedy ekkor felajánlotta, Marilyn filmes szerződése ügyében "mindent elintéz". Amikor azonban semmi sem történt, Marilyn a munkahelyén hívta fel Bobbyt, és "kellemetlen dolgokat felemlegetve azzal zsarolta meg, hogy nyilvánosságra hozza afférjukat" - áll a jelentésben. Kennedy megijedt, és megpróbálta eltenni a színésznőt az útból. A megvalósításba szép lassan szinte mindenkit bevontak Marilyn környezetéből.
A terv végrehajtásával Peter Lawford színészt bízták meg, akinek egyébként is jó kapcsolata volt Marilynnel. Épp ezért minden gyanú felett állt, és így kereste fel Marilyn pszichiáterét, aki a nyomásgyakorlás hatására utolsó találkozásukkor hatalmas adag, 60 szem Seconal nyugtatót írt fel a színésznőnek. Az álmatlanság kezelésére szolgáló gyógyszert Marilyn hazavitte, amit az összeesküvésbe szintén beavatott házvezetőnője tett az ágya mellé.
Várható volt, hogy a bizonytalan lelki állapotú színésznő - aki korábban már többször eljátszotta, hogy véget vet életének, így próbálván együttérzést és rokonszenvet ébreszteni maga iránt környezetében - nem tud ellenállni a kísértésnek és újból öngyilkosságot kísérel meg.
Kennedy ekkor adhatott utasítást Lawfordnak, hogy beszélje rá a nőt az öngyilkosságra, amit az meg is tett. A névtelen ügynök szerint szándékosan nem került sor Marilyn gyomormosására. Amikor a gyógyszereket beszedő Marilyn Monroe felhívta orvosát, azt a tanácsot kapta, hogy levegőzzön. Az orvos érkezésére azonban csak órákkal később került sor, amikor Marilyn Monroe már halott volt.
Nem ez az első FBI dokumentumok alapján készült váratlan leleplezés: az akkori igazgató, Hoover ugyanis Amerika titkainak legfőbb őreként megszállottja volt a hírességek magánéletének, és mindent összegyűjtött róluk, főleg a baloldali szimpátiával rendelkezőkről. Marilyn Monroe-t az 1950-es évek közepe óta figyelték, főként miután találkozott és feleségül ment Arthur Miller drámaíróhoz, akit kommunistagyanú miatt tartottak rövid pórázon.
Képei még mindig mindenhol megtalálhatók, mítosza semmit sem halványodott.
Összes filmje
§ 1947. A meghökkentő Miss Pilgrim (statisztaként)
§ 1947. Veszélyes évek (Dangerous Years)
§ 1948. Scudda Hoo! Scudda Hay!
§ 1948. Nekem rendelt az élet (statisztaként)
§ 1948. Wyoming zöld füve (statisztaként)
§ 1948. Ladies of The Chorus (Hölgyek a kórusból)
§ 1950. Love Happy (Szerelmi boldogság)
§ 1950. A Ticket To Tomahawk (Egy jegy Tomahawkba)
§ 1950. The Asphalt Jungle (Aszfalt-dzsungel)
§ 1950. Mindent Éváról (All About Eve)
§ 1950. The Fireball (A meteor)
§ 1950. Right Cross (Biztos átkelés)
§ 1951. Hometown Story (Kisvárosi történet)
§ 1951. As Young As You Feel (Olyan fiatal vagy, amilyennek érezd magad)
§ 1951. Love Nest (Szerelmi fészek)
§ 1951. Let's Make it Legal (Csináljuk törvényesen)
§ 1952. Clash by Night (Éjszakai összecsapás)
§ 1952. We're Not Married (Nem vagyunk házasok)
§ 1952. O. Henry's Full House (O. Henry meséi)
§ 1952. Don't Bother to Knock (Fölösleges kopognod)
§ 1952. Monkey Business (Gyanús dolog)
§ 1953. Niagara
§ 1953. Gentlemen Prefer Blondes (Szőkék előnyben)
§ 1953. How to Marry a Millionaire (Hogyan menjünk férjhez milliomoshoz?)
§ 1954. A folyó, ahonnan nincs visszatérés (River of No Return)
§ 1954. There's No Business Like Show Business (A show mindenek felett)
§ 1955. Hétévi vágyakozás (The Seven Year Itch)
§ 1956. Buszmegálló (Bus Stop)
§ 1957. A herceg és a kóristalány (The Prince And The Showgirl)
§ 1959. Van, aki forrón szereti (Some Like It Hot)
§ 1960. Szeressünk! (Let's Make Love)
§ 1961. Kallódó emberek (The Misfits)
§ 1962. Something's Got to Give (Valamit adni kell) - Befejezetlen
Dalai [szerkesztés]
1949
§ Hölgyek a tánckarban: "Every Baby Needs A Da-Da-Daddy", "Anyone Can See I Love You ", "Ladies of The Chorus"
1951
§ One Minute To Zero: "When I Fall in Love"
1953
§ Niagara: "Kiss"
§ Gentlemen Prefer Blondes: "Two Little Girls From Little Rock", "When Love Goes Wrong", "Bye Bye Baby", "Diamonds Are a Girl's Best Friend"
1954
§ River of No Return: "I'm Gonna File My Claim", "One Silver Dollar", "Down In The Meadow", "River Of No Return"
§ There's No Business Like Show Business: "There's No Business Like Show Business", "Heatwave", "Lazy", "After You Get What You Want", "A Man Chases a Girl".
1956
§ Bus Stop: "That Old Black Magic"
1957
§ The Prince and the Showgirl: "Found A Dream"
1959
§ Some Like It Hot: "Some Like It Hot", "Runnin' Wild", "I Wanna Be Loved By You", "I'm Through With Love"
1960
§ Let's Make Love: "My Heart Belongs To Daddy", "Specialization", "Let's Make Love", "Incurably Romantic"